Nyílt levél

a Verespatak/Roşia Montana (Románia) térségében tervezett,
a kulturális örökséget veszélyeztető külszíni aranybányászati program
ellen

A tervezett beruházás környezeti hatástanulmányának kulturális örökséggel foglalkozó fejezete 257 oldalt tesz ki. A fő fejezetek a kulturális örökség három jelenlévő fajtáját tárgyalja: a felszíni és a régészeti kutatás révén hozzáférhető műemlékeket és örökségi helyszíneket, a mozdítható kulturális örökségi elemeket, valamint – igen szűkre szabottan – a szellemi örökség anyagát. A kulturális örökség különböző fajtáinak a komplex fölméréséből egy olyan település képe bontakozik ki, amelynek időről-időre váltakozó népessége az őskortól napjainkig mindig az aranybányászatból élt, a többi gazdasági ágazat jobbára csak kiegészítő szerepet játszott.
Verespatakon több műemléki együttes, védett övezet van. Ide tartozik a jelenleg is folyó ásatásokon feltárt néhány régészeti műemlék. Furcsa, hogy a 41 műemléképület kivétel nélkül házként szerepel, noha két templom is ide tartozik (az egyik a katolikus templom). Védett terület ezen kívül a Bányászati Múzeum magját alkotó római bányajárat és környéke. Régészeti védettsége van több római települési egységnek és temetkezési helynek, valamint a Cătălina Monuleşti (a viaszostáblák lelőhelye) és a Cârnic hegy római bányajáratainak.
A 2001-ben megkezdett és jelenleg is folyó megelőző régészeti kutatások színvonala magas. A jelentős eredményeket elért kutatások azonban inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyi minden mehet veszendőbe a program beindulása esetén, hiszen a kutatások nem tudják a teljes területet felölelni.
A legjelentősebb korszak a római Alburnus Maior bányásztelepülés virágzásához köthető a Kr.u. 2-3. században. A tanulmány szerint ez mégsem kivételes, mert számos római aranybányát ismerünk, és bizonyára még később is sikerül néhányat azonosítani. E nézet több szempontot figyelmen kívül hagy, és a tanulmánnyal szemben megállapítható, hogy éppen ellenkezőleg, Verespatak több vonatkozásban kiválik ezek sorából:
· Verespatakon igazolható az aranybányászat az őskortól napjainkig, ami jó néhány egyéb aranybányánál nem tehető meg;
· Alburnus Maior és a többi daciai aranybánya a római politikában többször is döntő szerepet játszott:
  o Traianus részben ezért hódította meg a tartományt, az innen nyert aranyból építtette meg római forumát és számos egyéb kivételes műemléket;
  o Hadrianus szinte biztosan ezért nem ürítette ki más traianusi hódításhoz hasonlóan a Traianus által meghódított provinciát;
  o A markomann háború idején Marcus Aurelius a császári kincstár értékeit kellett elárvereztette, hogy felszerelje hadseregét. Ez elsősorban az átmenetileg szünetelő daciai aranybányászat miatt vált szükségessé;
· Verespatakon minden kor aranybányászatának megvannak a tárgyi emlékei, beleértve a változatos és kiterjedt, 10 km-nél hosszabb ókori bányajáratokat, a vízvezető rendszereket és lépcsőket, létrákat, eszközöket. A bányajáratok hosszukkal és gondosan vésett szabályos formájukkal emelkednek ki az átlagból;
· Eddig csak Verespatakról ismert olyan epigráfiai anyag, amelyből a római bányászközöség összetételére és életére hitelesen lehet következtetni. A viaszos táblák szerződései az UNESCO által néhány éve bevezetett újabb kategória, a szellemi örökség kimagasló, egyedülálló emlékei. Ilyen, évezredeken átívelő és mai bányászközösségben továbbélő örökséganyaggal egyetlen római (arany)bánya sem rendelkezik.

A tervezett nagyberuházást nyilatkozatban ellenzi a Román Tudományos Akadémia. Az ICOMOS Romániai Nemzeti Bizottsága 2001-ben a helyszín veszélyeztetettségéről nyilatkozott, az ICOMOS több (2002, 2003, 2005) közgyűlési határozatban hívta fel az illetékesek figyelmét a potenciális világörökségi helyszín kulturális és természeti értékeinek veszélyeztetettségére. 1038 tudós, történészek, régészek tiltakoztak nyílt levelükben a pusztítással és veszélyekkel járó beruházás ellen világszerte.
A tervezett bányászati program bejelölt területének nagyobb részén régészeti, történelmi emlékek, műemlékek találhatók. Ilyen területen ezeket veszélyeztető bányászati tevékenység a 2003. márciusában elfogadott bányászati törvény egyik cikkelye alapján szigorúan tilos.
A tervezett robbantások és általában a bányászatipari tevékenység olyan pusztítást végezne, hogy ennek ismeretében teljesen hiteltelen az az állítás, miszerint ilyen körülmények között a megőrzésre és műemléki helyreállításra kijelölt néhány objektum: a történelmi központ, néhány régészeti műemlék és összesen két(!) rövid római tárnaszakasz egyáltalán megmaradhatna, méltó konzerválásukról és műemléki bemutatásukról nem is beszélve.

Megvalósulása esetén tehát a bányászati program a kulturális örökséget alapjaiban veszélyeztetné:
· A frissen föltárt és gazdagon dokumentált régészeti műemlékeket, amelyek azonban még messze nem ismertek hiánytalanul, szinte kivétel nélkül megsemmisítené, elpusztítaná, és csak néhányat hagyna meg, a robbantásokkal azokat is veszélyeztetve.
· Ha a régészeti kutatás bármilyen okból nem végezhető el a tervezett bányászati beruházás teljes területén akár a mai település alatt, akár az újonnan létesítendő lakótelep területén, komoly kulturális értékek pusztulhatnak el.
· Egy nagy hagyományú bányásztelepülést (Cornat is beleértve) gyakorlatilag megsemmisítene, hiszen a szigetszerűen meghagyott városközpont néhány épülete csak torzója lenne a réginek, furcsa, érthetetlen, környezetébe soha nem illeszkedő csonk, a történeti és műemléki értékek rombolásának mementója, a bányaművelés miatt tovább veszélyeztetett maradványa.
· Véglegesen megsemmisítené a római kori aranybánya szinte teljes egészét, ráadásul annak a veszélye is fennáll, hogy a szükségszerűen kutathatatlan járatokban esetleg rejlő és elrejtett tárgyi régészeti anyag (pl. viaszos táblák!) úgy semmisülnének meg, hogy még csak tudomást sem szereznénk róluk.
· Visszavonhatatlanul elveszne a világon egyedülálló, eredetében több, mint 2000 évre visszanyúló szellemi örökség, amely a mai helybeli aranybányászokban él tovább.

A fentiek értelmében – részben éppen a Cultural Heritage Baseline Report fejezeteiben bemutatott igen gazdag és értékes régészeti, történelmi, néprajzi, vallási és ipari műemlékek mobil és immobil anyaga, valamint a 2000 évre visszanyúló szellemi örökség kiemelkedő jelentőségű hagyatéka alapján – az Roşia Montana Gold Corporation által tervezett külszíni aranybányászat, amely alapvetően a robbantásos kőzetbontást és a cián-technológiára alapozó aranykinyerést óhajtja alkalmazni, nem támogatható, sőt határozottan elutasítandó. A térség számára csupán egy a természeti és kulturális környezetet, a műemlékeket és településeket egyaránt tiszteletben tartó, mérsékelt aranybányászati tevékenység képzelhető el, ami másodlagos szerepet játszana a térség lakosságának elsősorban a gazdag műemléki és természeti értékekre támaszkodó, kulturális turizmussal kapcsolatos tevékenysége mellett. Ebből a szempontból döntő fontosságú kérdés, hogy Románia felteszi-e Verespatak térségét világörökségi tentatív listájára a kulturális táj kategóriában, és megindítja-e az esetleges világörökségi helyszínné való nyilvánítást.

Pécs, 2006. augusztus 17.

Visy Zsolt
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
Régészeti műemlékhelyek Szakbizottság
elnöke