Érdeklődését, pályaválasztását alapvetően meghatározta a Százados úti művésztelepen töltött gyermekkor, ahol szobrászművész édesapja, Cser Károly lakása és műterme volt. Építészmérnöki tanulmányait 1942-ben kezdte meg, de a háborús évek miatt diplomáját csak később, munka mellett tudta megszerezni. 1949-től több tervezőintézetben dolgozott, az ÁÉTV-ben, majd a Típustervező Intézetben, de igazi hivatását a műemlékvédelemben találta meg, a VÁTI Műemléki Irodáján, ahol 1967-től 1984. évi nyugdíjazásáig volt alkalmazásban. 
Műemléképületek helyreállítási, felújítási terveit készítette, a homlokzathelyreállítástól a funkcióváltással járó teljes alaprajzi és szerkezeti átalakításig. Tervei alapján újult meg több egri (Dobó u. 8.,10., Kossuth Lajos u. 19.), kőszegi (Kelcz Adelffy u. 2, Rajnis u. 1.) soproni (Várkerület 9,11,13,27.) és pécsi (Megye u. 11, Ferencesek utcája 4.) lakóház. Jelentősebb egyéb rendeletetésű helyreállítási munkái: Karcag, Zádor-híd, a debreceni Református Kollégium internátusi épülete, a debreceni „Serház” vendéglő, a sümegi Bíró Márton istálló, a bonyhádi szálloda, a soponyai Zichy-kastély. Tervei alapján készült Erdőtarcsa, Horpács, Zsámbok, Galgamácsa r.k. templomainak felújítása, az örkényi és horpácsi r.k. templom új liturgikus terének kialakítása, a dörgicsei  templomrom konzerválása.
Részt vett a magyar kastély és kúriaállomány felmérésében, a vizsgálat módszertanának kidolgozásában. Felismerte a kataszteri térképek jelentőségét, és a vizsgálatot minden esetben a levéltári és szakirodalmi adatokkal támasztotta alá. Bejárta az országot, több mint 200 kastély és kúria felmérését, állapotvizsgálatát végezte el a Dunántúlon, Vas, Veszprém és Zala megyében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest megye területén.   
A tömbrehabilitációs munkákban is tevékenyen részt vett. Az ő munkája volt a pécsi (41. sz.) Nádor-tömb és a (43. sz.) Kossuth Lajos utcai tömb rendezési terve. Dragonits Tamással együtt készítették a Dunaparti Szállodatömb és a budai Várnegyed műemléki rehabilitációs terveit.  
Műveltsége, sokoldalú szakmai érdeklődése, emberi tartása, szorgalma példát adott a fiatalabb kollégák számára.
Nyugdíjba vonulása után magántervezőként dolgozott. Az OMF és részben a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából részt vett a „Magyarország Műemléki Topográfiája” sorozat Veszprém megyei kötetének munkájában. Az OMF és utódszervezetei megbízásából helyszíni adatgyűjtést végzett a műemlékjegyzék revíziójához. Saját felmérései alapján elkészítette az 1998-ban megjelent Fejér Megye Művészeti Emlékei – kistopográfia – kötet építészeti rajzait. 
Még 80 évesen is komoly szakmai munkát végzett, jó kondícióját a rendszeres sporttevékenységnek, kiránduló szenvedélyének, természetszeretetének köszönhette.   
Szakmai hagyatékát családja a műemlékvédelmi gyűjtemények részére adományozta. Építészeti tervei, tanulmányai, felmérései, fényképei értékes adatokkal szolgálnak az értékvédelmi vizsgálatokhoz és a hiteles műemléki helyreállításokhoz.