Építészmérnöki képzettsége, műveltsége, a történelem és az építészettörténet iránti érdeklődése folytán a szerkezettervezést alkotó munkaként végezte, ötletes megoldásaival segítette az építész tervezők munkáját. Mindig szem előtt tartotta a műemlékvédelmi szempontokat, az eredeti épületrészek, részletek megőrzésének, a műemléki értékek kibontakoztatásának szükségességét.

Munkái között szinte minden épülettípus szerepel. Részt vett várak (a sárvári Nádasdy-vár, a várpalotai Thury-vár, Pécsvárad, Mosonmagyaróvár, az egri városfal), kastélyok (Gödöllő, Fehérvárcsurgó, Ráckeve, Hatvan, Csákvár), templomok (Keszthely, Gyönk - református templom, Maglód, Pilis - evangélikus templom, Szentes - református nagytemplom), volt egyházi intézmények (a veszprémi és a székesfehérvári püspöki palota, az Egri Líceum),  lakóépületek (Eger, Kőszeg, Sopron történelmi belvárosában, a hajdúböszörményi Hajdúház), valamint budapesti középületek (a Magyar Állami Postatakarékpénztár, az Iparművészeti Múzeum és a  Hunyadi téri Vásárcsarnok) műemléki helyreállításában.

A műemléki területeken, történeti településközpontban új épületek tervezésében is közreműködött, ezek között a legismertebb alkotás a Makovecz Imre tervezte sárospataki Művelődési Ház.

Nyugdíjas éveiben is több feladatot vállalt, tervezőként és szakértőként is. Részt vett Melocco Miklós szobrászművész székesfehérvári Mátyás-emlékművének, miskolci Széchenyi-emlékművének és esztergomi Szent István emlékművének tervezésében, amelyek műemléki környezetben kerültek felállításra. A székesfehérvári Mátyás-emlékmű 2015-ben Építőipari Nívódíjban részesült.

A szerkezettervezés elvi, tudományos kérdései is foglalkoztatták, alkalmazta a korszerű szerkezeteket, technológiákat.  Korábbi munkahelyén, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben kidolgozta a panelos épületek süllyedésmentes alapozásának számítását. Különleges szerkezeti megoldásai között említést érdemel a szentesi református nagytemplom feszítőkábeles megerősítése, és az esztergomi Szent István-emlékmű bravúros tartószerkezete. Munkásságát a Magyar Mérnökkamara 2007-ben „Örökös tag” címmel ismerte el.

Mindig érdeklődéssel fordult az új feladatok felé, tudott időt szakítani a tervezési problémák részletes megbeszélésére, a lehetséges megoldások mérlegelésére. Fiatalabb kollégái számára példaértékű volt sokoldalúsága, műveltsége, munkabírása – nemkülönben a múlt alkotásainak, a műemlékek meglévő és a következő generációk számára átörökítendő értékeinek a tisztelete, nagy szaktudással, ugyanakkor szakmai alázattal megvalósított szolgálata. 

A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1949-ben. Pályáját szerkezettervezőként kezdte állami tervezőintézetekben, a Lakótervben, majd a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben. 1973-tól a 90-es évekig a VÁTI műemléki irodáján dolgozott, mint statikus tervező.

Építészmérnöki képzettsége, műveltsége, a történelem és az építészettörténet iránti érdeklődése folytán a szerkezettervezést alkotó munkaként végezte, ötletes megoldásaival segítette az építész tervezők munkáját. Mindig szem előtt tartotta a műemlékvédelmi szempontokat, az eredeti épületrészek, részletek megőrzésének, a műemléki értékek kibontakoztatásának szükségességét.

Munkái között szinte minden épülettípus szerepel. Részt vett várak (a sárvári Nádasdy-vár, a várpalotai Thury-vár, Pécsvárad, Mosonmagyaróvár, az egri városfal), kastélyok (Gödöllő, Fehérvárcsurgó, Ráckeve, Hatvan, Csákvár), templomok (Keszthely, Gyönk - református templom, Maglód, Pilis - evangélikus templom, Szentes - református nagytemplom), volt egyházi intézmények (a veszprémi és a székesfehérvári püspöki palota, az Egri Líceum),  lakóépületek (Eger, Kőszeg, Sopron történelmi belvárosában, a hajdúböszörményi Hajdúház), valamint budapesti középületek (a Magyar Állami Postatakarékpénztár, az Iparművészeti Múzeum és a  Hunyadi téri Vásárcsarnok) műemléki helyreállításában.

A műemléki területeken, történeti településközpontban új épületek tervezésében is közreműködött, ezek között a legismertebb alkotás a Makovecz Imre tervezte sárospataki Művelődési Ház.

Nyugdíjas éveiben is több feladatot vállalt, tervezőként és szakértőként is. Részt vett Melocco Miklós szobrászművész székesfehérvári Mátyás-emlékművének, miskolci Széchenyi-emlékművének és esztergomi Szent István emlékművének tervezésében, amelyek műemléki környezetben kerültek felállításra. A székesfehérvári Mátyás-emlékmű 2015-ben Építőipari Nívódíjban részesült.

A szerkezettervezés elvi, tudományos kérdései is foglalkoztatták, alkalmazta a korszerű szerkezeteket, technológiákat.  Korábbi munkahelyén, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben kidolgozta a panelos épületek süllyedésmentes alapozásának számítását. Különleges szerkezeti megoldásai között említést érdemel a szentesi református nagytemplom feszítőkábeles megerősítése, és az esztergomi Szent István-emlékmű bravúros tartószerkezete. Munkásságát a Magyar Mérnökkamara 2007-ben „Örökös tag” címmel ismerte el.

Mindig érdeklődéssel fordult az új feladatok felé, tudott időt szakítani a tervezési problémák részletes megbeszélésére, a lehetséges megoldások mérlegelésére. Fiatalabb kollégái számára példaértékű volt sokoldalúsága, műveltsége, munkabírása – nemkülönben a múlt alkotásainak, a műemlékek meglévő és a következő generációk számára átörökítendő értékeinek a tisztelete, nagy szaktudással, ugyanakkor szakmai alázattal megvalósított szolgálata.