Vas megye szülöttje, Dr. Kiss Gyula, legendás hírű pedagógus, hazáját – családját – tanítványait minden körülmények között tisztelő ember volt.
Szombathelyen érettségizett, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsésztudományi karán magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. Ezt követően doktorált. 
Először a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tanított. A II. világháború során francia hadifogságba került. Hazatérése után magyar szakosként a szombathelyi Kanizsai Orsolya Leánygimnáziumban (1948-49) tanított. Ezt követően a Vas és Veszprém Megyei Szabadművelődési Felügyelőségen dolgozott, majd a Gépipari Technikumban tanított. 1955-től Vas Megye Tanácsának művészeti főeladója volt, ahol munkakörébe tartozott a műemlékvédelem is. 
1963-tól a Szombathelyre áthelyezett tanítóképző, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola oktatója volt haláláig.
 A felsorolt munkahelyein, minden feladatkörében kiemelten fontosnak tartotta a magyar történeti örökség ismereteinek elmélyítését tanárként és tanácsi köztisztviselőként egyaránt.
A történeti múlt vasmegyei emlékeivel már az Országos Műemléki Felügyelőség megalakulása előtt is foglalkozott, így például küzdött a kőszegi vár, a sárvári vár, a körmendi vár „felszabadításáért”, a népi épületekért (Szalafő, Velemér, stb.), hiszen mindeme objektumok akkori méltatlan használata veszélyeztette a megye történeti múltjának épületeit.
Az országban az elsők között szervezte meg Vas megyében a Hazafias Népfront keretében működő „Vasmegyei Műemléki Albizottságot”, és a civil szervezetként működő „Műemléki Figyelő Szolgálatot.” A hivatásuknál fogva műemlékvédelemmel foglalkozó szervezetek dolgozóin kívül számos más szakterület érdeklődő tagját is bevonta ebbe, a mai divatos szóval monitoringnak nevezhető tevékenységbe. A résztvállalók folyamatosan ellenőrizték a védett épületeket, a szemlén tapasztaltakról beszámoltak, a tulajdonosokat, a használókat tájékoztatták a műemlékvédelem feladatairól, lényegéről. A cél az volt, hogy ez az önkéntes csapat munkájával a szükséges felvilágosításokkal társadalmi hátteret biztosítson a műemlékvédelemhez. Vallotta, hogy a széles társadalom támogatása nélkül a legkitűnőbb szakmai és hivatali szervezet sem lesz képes eredményes munkát végezni. 
Meggyőződéssel dolgozott a társadalmi háttér egész országra való kiszélesítésén. 
 A Berzsenyi Dániel Főiskolába kerülve mindent elkövetett az ifjúság hazaszeretetre való neveléséért és ebben a műemlékvédelem vezető szerepet játszott. Elérte, hogy beállíthassa a főiskolai tantervbe a választható műemlékvédelmi szakszemináriumot. 
 Országos szinten is a műemlékvédelem kiemelkedő személye volt. A gondolatai az ifjúság nevelésével, a társadalom mozgósításával, a közgondolkodás felemelésével és kulturáltabbá tételével foglalkoztak. Néha a napi műemléki feladatok elemzésével támasztotta alá mondanivalóját.
 Irodalmi munkássága is kapcsolódott a történeti múlt feltárásához. A népművelésben fontos szerepet tulajdonított a műemlékvédelemnek. Ennek egyik bizonyítéka az 1969-ben megjelent „Honismeret és műemlékvédelem” című  Honismereti Útmutató volt, amely honismereti szakvezetőknek készült. 1983-ban megjelent a „Vasi Műemlékek” című könyv. Ebben a településekhez és épületekhez kapcsolódó művelődéstörténeti ismertetéseket Kiss Gyula írta. 
Emberi nagyságát, szakmai tudását, lángoló hazaszeretetét, önzetlen, munkásságát csak az tudja felmérni, aki ismerte.