TOMBOR ILONA (1908 - 1997) 

Akik az egykori Országos Műemléki Felügyelőség fotótárának kezelőjeként, majd a későbbiekben az intézmény könyvtárosaként emlékezhetnek komoly, mégis derűs, szerény, de mindig segítőkész, nagy tudású személyiségére, talán nem is sejthetik, hogy milyen széleskörű, művészi-tudományos „előéletet” mondhat a magáénak. Az intézmény auláján keresztül a könyvtár felé siető, majd íróasztala fölé hajló alakja szorosan hozzátartozott az OMF, majd jogutódja, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal életéhez és működéséhez. Az intézmény keretei közé annak idején maga Gerevich Tibor hívta, aki a Római Magyar Akadémia megalapítója, majd pedig a Műemlékek Országos Bizottságának - a mindenkori műemléki szervezet elődintézményének - 1934-ben kinevezett első irányítója volt. 
Ezt megelőzően azonban Tombor Ilona 1928 és 1933 között elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Ekkor kötött életre szóló barátságot Illés Árpáddal, László Gyulával, a későbbi, nagy tiszteletnek örvendő festőművész régész-professzorral, valamint Bartha Lászlóval és Tóth Menyhérttel. Későbbi, fiatal „műemlékes” kollégái közül kevesen tudták, hogy egyik első publikációját Csontváry Kosztka Tivadar művészetéről írta még 1933-ban. 1935-től 1945-ig, tíz éven át gimnáziumi rajztanár volt, eközben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti karán néprajzot, történelmet, és művészettörténetet hallgatott.
Gerevich Tibor tanítványaként nyerte el 1945-ben a doktori címet Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái című disszertációjával, mely 1947-ben jelent meg. Ez a mű mintegy kijelölte kutatói életművének legfőbb vonulatát: a templomi festett asztalosmunkák vizsgálatát, melyre valójában képzőművész alapképzettsége predesztinálta. Elmélyült és alapos feldolgozását adja a minden szempontból izgalmas erdélyi földrajzi egység, néprajzi táj ide sorolható emlékeinek. 
1945-ben került a Gerevich Tibor vezetése alatt álló Műemlékek Országos Bizottságához, előbb mint művészettörténész, majd a fotótár kezelőjeként, ezt követően pedig könyvtárosként, folytatva művészettörténeti kutatásait is. Részt vett a műemléki topográfia munkálataiban, és több tanulmányt publikált középkori falusi templomokról, foglalkozott az egervári vár építéstörténetével, ötvös emlékeinkkel, a középkori falképek ornamentikájával, Rómer Flóris útijegyzeteivel - de kutatásainak homlokterében változatlanul a festőasztalosok munkássága állt.
A következő e körbe tartozó tanulmánya 1951-ben jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia közleményeiben a Borsodi festett asztalosmunkákról, melyben nagyon alapos elemzést ad az egyik fontos emlékközpontról. 1967-ben jelent meg a Corvina kiadónál a Régi festett asztalosmunkák a XV-XIX. században című kötete, mely még abban az évben idegen nyelveken is napvilágot látott. Ennek köszönhető, hogy a magyar művészet e fontos területe a külföldi kutatás számára ismertté vált.
Kevés szerzőnek adatik meg hogy műve olyan kézikönyvvé váljon amit csak a vezetéknevén emlegetnek, és mindenki tudja, miről van szó. Ilyen a „Tombor”, Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV-XIX. Században című, az Akadémiai Kiadónál 1968-ban megjelent munkája. Megjelenésének idején gyakori volt hogy a trianoni határok korlátozták a kutatók lehetőségeit, ezért is figyelemreméltó, hogy külön fejezetben ismerteti szülőföldjének, a történeti Felvidéknek, és munkássága kiindulópontjának, Erdélynek az emlékeit. Elemzése sok tekintetben a mai napig helytálló, az őt követő nemzedékek inkább csak kiegészítették, árnyalták, mint kétségbevonták volna megállapításait. A csatolt Adattár – korpusz – pedig mindmáig lenyűgöző gazdagságú forrása minden ez irányú kutatásnak. 
1963-ban nyugdíjazták, de továbbra is a könyvtárban dolgozott, rendszeresen fordított két idegen nyelvből is. 1994-ben ment másodszor is nyugdíjba.
Hosszú, eredményekben gazdag életpályája – melyet semmiféle látványos elismerés nem kísért, – a műemlékvédelem intézményeiben töltött egy híján ötven esztendő szolgálata méltó arra, hogy az ICOMOS Műemlékvédelmi Panteonjában helyet kapjon, művei mindenki számára elérhetően maradandóak.

Román András Dokumentációs Központ