Valló István középiskolai tanulmányait az egri érseki líceumban végezte, diplomáját Budapesten, a m. kir. Tudományegyetem állam– és jogtudományi karán szerezte. Családjával 1912-ben költözött Győrbe. Jogi végzettségénél fogva a közigazgatás területén tevékenykedett, de tehetsége és sokirányú érdeklődése hamarosan városának építészeti örökségére irányította figyelmét. 

Győr főjegyzői hivatalában megszervezte a szociálpolitikai osztályt, majd a kulturális ügyosztály vezetője lett. A közigazgatásban szerzett tapasztalatai nagyon korán világossá tették számára a város történeti értékeinek, azok megismerésének és megőrzésének a fontosságát. Városának építészeti örökségét kezdettől fogva a település történetébe ágyazva vizsgálta. Megalapította, és 1930 és 1937 között szerkesztette a Győri Szemlét, melynek sokoldalú tartalma a művelődéstörténet, hely- és építéstörténet szinte minden területét felölelte. 

Győr idegenforgalmának élénkítésén fáradozott: 1930-ban ő szerkesztette, és részben ő is írta az első, teljes körű győri útikalauzt „Győr ismertetése és tájékoztatója” címmel. A könyv a város műemlékeinek szakszerű bemutatását is tartalmazta: az ezeket ábrázoló művészi grafikákat Weichinger Károly és Csányi Károly építészek készítették. A város építészeti örökségének ügyét a Győri Hírlap hasábjain cikksorozat közreadásával népszerűsítette. Felolvasó üléseket szervezett, ennek előadói között a kor elismert írói mellett ott találjuk Pogány Frigyes és Weichinger Károly építészeket. A történeti települések összetett kérdésköréről írt publikációira tudományos munkákban gyakran hivatkoznak, sorait ma is szívesen idézik. 

1940-ben Győr helyettes polgármesterének választották, 1945 után azonban felelős állásából elbocsátották. Nyugdíját megvonták, így családjával kénytelen volt a fővárosba költözni. Budapesti éveit a Műegyetemmel szemben lévő háztömbben töltötte, eközben az egyetem városépítészeti tanszékén munkálkodott. A Magyar Tudományos Akadémia által támogatott „Vidéki városaink” könyvsorozat több fejezetét ő írta. Kiemelkedő jelentőségű településtudományi dolgozatai mellett egykori kenyéradó városáról, Győrről sem feledkezett meg. „Győr városépítés-története” című munkája 1956-ban az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Tevékenységét Borbíró Virgil építész társszerzőként támogatta. A könyv Győr városszerkezetének kialakulásával, a történeti utcák és terek városképi elemzésével és a város műemlékeivel foglalkozik. A kiadvány máig a legtöbbet idézett könyv a településről. „Ember és város - A város és ember” című nagy munkájának megírása közben érte a halál. A könyv tervezete bizonyítja, hogy – messze megelőzve – meghaladva korát – a múltjával harmóniában élő, emberséges város képét kívánta a településfejlesztés fő céljául kitűzni.
Dr. Valló Istvánt városa 1993-ban díszpolgárának nyilvánította, végső nyughelyére szeretett városában talált.