DR. PÉCZELY BÉLA (1898-1971)

Péczely (Pacher) Béla 1898. július 30-án született. Budapesten a Budapesti Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában érettségizett 1916-ban. Ezt követően a jogi karra iratkozott be. 1920-ban államtudományi doktorátusát, 1921-ben jogtudományi doktorátusát is megszerezte. Pályafutását fogalmazóként kezdte a fővárosnál, mint a művészeti ügyek előadója. A tanácsnok, majd későbbi alpolgármester Liber Endre mellett dolgozott fogalmazóként. Később tanácsjegyző, főjegyző, majd osztályvezető tanácsnok lett. 1931-től Némethy Károly helyettese a Budapest Főváros Közművelődési Ügyosztályán. Az ötvenes évek elején innen nyugdíjazták. 
Ezt követően a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjánál, ennek megszűnése után az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tervező Intézeténél dolgozott. Állandó tanácsadó tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetség Műemléki Bizottságának. 1971. június 14-én halt meg.

Három évtizeden át különleges érzékkel alakította, mint állami hivatalnok, szeretett fővárosának arculatát. Munkásságát, eredményes életpályáját nehéz bemutatni, mert városi tisztviselőként sokoldalú volt tevékenysége. Munkakörén túl tekintve szervezte és gondozta feladatait. A várost történeti és művészeti egységként kezelte. Egyaránt fontos volt számára a városképben megjelenő művészet, a városfejlődést jelentő történelmi épületek sorsa, a feltárt régészeti és építészeti töredékek megvédése és bemutatása. Munkaköréből adódóan szorosan együttműködött a Műemlékek Országos Bizottságával a művészeti, régészeti, múzeumi és műemlékvédelmi ügyekben. A főváros nem egy régészeti problémáját segített megoldani. Péczely Béla javaslataival megszabta Budapest több évtizedes távlatát a régészeti feltárások, konzerválások, bemutatások terén és a műemlékvédelem területén is.

A művészeti ügyek körébe tartozó eredmény volt Péczely Béla kezdeményezésére a városvédő Pallas Athene szobrának a főváros számára történő visszavásárlása, megőrzése, méltó elhelyezése. Ő, lehetőségeit felhasználva javasolta, megteremtette a város múltjára utaló tájékoztató kő vagy mozaik táblák elhelyezését, a városkapuk helyének, a történeti emléket őrző utcatáblák és a történelmi emlékhelyek megjelölését. pl. a Dózsa György téren a Palota egy Mátyás korabeli oszloptöredékének felállítása, árvízi emléktábla. A múzeum ügy is munkakörében tartozott. Péczely Béla szervező munkájának eredménye a föld alatti római kori katonai légió fürdőjének maradványait őrző Flórián téri múzeum és a Contra-Aquincum erőd maradványát bemutató múzeum a Március 15. téren. Mindkettő tervezési munkáival Möller Istvánt, a Műemlékek Országos Bizottságának építészét bízta meg a főváros képviseletében. Hasonlóan szervezte az 1932 évben a középkori kőemléktár elhelyezését a Halászbástya épületében, ez Fővárosi Múzeumként nyílt meg. Ennek anyag ma a Palota épületében lévő Budapesti Történeti Múzeumba van. Személyéhez fűződik a háború után a budai városháza romos épületének helyreállításával létesült egykori Vármúzeum kialakítása. Egyesítette a kulturális, művészeti, népművelési feladatokat a műemlékvédelemmel, amikor javaslatára két jelentős műemlék épületet múzeumi célra hasznosítottak: A harmincas évek végén a Fővárosi Múzeum a kiscelli volt trinitárius kolostor épületébe költözött, a Fővárosi Képtár a Károlyi Palotába került - ma Irodalmi Múzeum.

A régészeti feltárások tudatos várostörténeti kutatásokat szolgáltak. A Flórián téri, az Aquincumi múzeum alapítások, az 1935-40 közötti időben a római katonai amfiteátrum, a Tabánban végzett ásatások, az Óbudán tervezett város fejlesztés elvi előkészítése mind példa erre.
Péczely Béla a főváros számos régészeti problémáját segítette megoldani és ezeket beillesztette a város távlati fejlesztési koncepciójába. Épp ezért törekedett a feltárt emlékek adott környezetükbe történő műemléki helyreállítására, beillesztésére. Erre példa a Raktár utcai cella trichora és a Bugát utcai templomrom közterületen történő bemutatása, a tabáni parkban a római és középkori romok konzerválása és táblával történő bemutatása, a városfal egyes részeinek láthatóvá tétele.
A háború befejezése után Budapest városfejlesztési programjának kialakításához a Közművelődési Ügyosztály előterjesztését is legnagyobbrészt Péczely Béla készítette, s ebben előre mutatóan tulajdonképpen a városméretű műemlékvédelem irányelveit adta meg. 
Egy külön bizottság, amelynek ő is tagja volt, jegyzőkönyvben is rögzítette elgondolását, mely szerint: ´...Javasolja a bizottság egyes kiemelkedő műemlékek környezetét, továbbá egyes zárt ingatlan csoportokat a maguk egészében tekinteni műemléknek akkor is, ha esetleg az ide tartozó egyes ingatlanok nem érik el a műemléki jelleg kívánalmait. Ezek mint műemléki környezetek, vagy a székesfőváros fejlődéstörténetének emlékei a maguk egészében lennének fenntartandók.´

1964 május folyamán a Velencében ülésező nemzetközi műemlékvédelmi kongresszus kidolgozta a korszerű műemlékvédelem új nemzetközi alkotmányát, az un. Velencei Chartát. Az összes érintett szakterületek összefogásával egy 1965-ben megrendezett tudományos ankét foglalkozott a magyarországi alkalmazás tudományos igényével, a távlatokkal. Péczely Béla hozzászólásában ekkor ismét megfogalmazta a régi városmag védelmének szükségét, sürgette a régi városmag és új város viszonyának, az ebből folyó teendőknek és nem mellőzhető szempontoknak megfogalmazását.

Péczely Béla irodalmi munkásságát nagyon kevéssé lehet felmérni. Számtalan fővárossal foglalkozó kiadványban anyag-gyűjtő, társ-szerző. Tanulmányai, javaslatai, feljegyzései, jegyzékei irattárakban, hagyatékokban, kéziratban találhatók, hiszen a napi ügyintézés termékei, bár mélységük, szellemi tartalmuk nagyon tanulságos. Önálló kiadványként sajnos nagyon kevés jelent meg. Legérdemibb munkássága tehát irodalmi bibliográfiákban nem jeleníthető meg. Tevékenységét tükrözik azok a hatósági levelek, előterjesztések, javaslatok, intézkedések, megkeresések és tervezetek, amelyeket hivatali munkakörében írt és amelyekkel hivatalának nem csak kötelességeit teljesítette, hanem lehetőségeit is kihasználta.

A felsorolt eredmények Péczely Béla áldozatos, főleg szervezési munkájának gyümölcsei. Mindig megtalálta a megoldáshoz szükséges eszközöket, lehetőségeket. Egész munkássága idején valamennyi hatóság igénybe vette jogi véleményét a napi feladatoknál éppúgy, mint a vonatkozó rendeletek megfogalmazásánál. A Műemlékek Országos Bizottságának irattára tanúskodik az együttműködéséről. Itt lappanganak a Főváros Középítési Ügyosztályon készült műemléki helyreállítási tervek, a különböző városrendezési módosítások, amelyeket a Városrendezési Ügyosztállyal és a Fővárosi Közmunkák tanácsával a műemlékek érdekében elfogadtatott Élete végéig vigyázó szemével figyelte a főváros fejlődését. Tevékeny, nagy tudású műemléki szakember, a magyar műemlékállományt védő szabályok, rendeletek, törvények alkotásában kitűnő tanácsokat adó jogász, felejthetetlen munkatárs volt. Mindenki, aki valaha együtt dolgozott vele, a legnagyobb elismeréssel és szeretettel emlékszik rá. Szeretetre méltó vonásait Gerő László, az egykori építész munkatárs így méltatta: 
´Készség a munkatársak iránt, igyekezet a főváros szebbé tételére, alázat még a legegyszerűbb munkák elvégzése iránt is, a mindenkori segítő szándék és a sokoldalú, lexikálisan is sokat ismerő tudós csendes szerénysége voltak azok a ritka emberi tulajdonságok, melyeket annyira becsültünk benne.´